Mögöttünk az ünnepek, de mi már előre tekintünk, pontosabban vissza, felidézzük 2011 pécsi történéseit. (Az a helyzet, hogy ezt a beszámolót nem bírtam idejében felrakni, de ami késik, ne múljon...)

 

Pár hete meglepő emailt-t kaptam egy kedves hölgytől, akinek havonta küldök körlevelet a Rainbow aktuális kedvezményes könyveiről, az általam vagy partnereim által szervezett pécsi programokról. Arra kért, olvassak el két mesét, amelyeket 15 évvel ezelőtt írt gyermekeinek, de kiadni nem sikerült őket. A történet felkeltette az érdeklődésemet, aztán felhívtam, hogy találkozzunk személyesen. Megmutatta a gyönyörű illusztrációkat is, mesélt a családjáról, a munkájáról, beszélgettünk a könyvkiadás lehetőségeiről. Nemsokkal később felkértek arra, hogy tartsak húsvéti programot a Szivárvány Gyermekházban. Legnagyobb fiam születésnapja miatt ezúttal nem mentem el, ám eszembe jutott Markó Viktória és az a húsvéti történet... Élményeiről az alábbiakban olvashatnak.

 

Húsvét vasárnapján különleges élményben volt részem. A húsvéti nyúlról szóló mesémet olvashattam föl a pécsi Szivárvány Gyermekházban.

Eddig még csak ismerősök hallották, ezért kíváncsiságom még erősebb volt.

A gyerekek és pár szülő szanaszét helyezkedett el a Mesesarok nevű helyiségben. Volt közöttük 2 és 8 éves is.

 

 

Először mindannyiukat lekötötte a mese, de a picik hamar elunták és nem is biztos, hogy mindent értettek belőle. Ők játszani kezdtek. Ez azonban nem zavarta a nagyobbakat, akik lassan körém gyűltek, és úgy hallgatták a történetet. (Egyikőjük kiszaladt anyukájához, hogy ezt a könyvet kéri a nyuszitól.) Azt láttam, hogy nekik tetszett a mese, mert szemük elkerekedett, időnként bánkódtak, együtt harcoltak a szereplőkkel.

A felolvasás végeztével lapozgattunk kicsit a Kiadó (Rainbow Katalógus - a szerk.) tájékoztató füzetében. Válogattak a könyvjelzők között.

Köszönöm, hogy ebben az élményben lehetett részem.